2013. április 19., péntek

A nyugat európai lombhullató erdők élővilága




A tölgyből, bükkből és nyírből álló lombhullató erdők a Pireneusoktól északon a Balti tenger partvidékéig, délen a Kárpát-medencéig még keleten az Uralig terjednek.  A jellemző évszakok a hideg tél és a meleg nyár, de van két enyhébb átmeneti időszak az ősz és a tavasz. Az itt élő dinoszauruszoknak alkalmazkodni kellett az itteni körülményekhez, elviselni a nagy évi hőingadozásokat, és a gyakran beköszöntő mostoha időjárási viszonyokat.
A különféle fajok változatos túlélési módozatokat fejlesztettek ki.

A Warennaceratops a Ventoceratops rokona, együtt alkotják a warennaceratopsidae családot. A Warennoceratops hasonlóan a rokonához kotorékokban él, de ezek sokkal mélyebbek és kiterjedtebbek.  Nagyobb üregek is találhatóak, amiket alvásra vagy menedékként, télen pedig táplálékraktárként használnak. Gyakran a ragadozók megtévesztéseként áljáratokat ásnak. Egy járat rendszer akkár 100 kilométerre is kiterjedhet. Ezek a dinoszauruszok úgymond, váltott műszakban dolgoznak. Az egyik nappal gyűjti a táplálékot, a másik éjszaka. Közben a többiek az üregben aludnak. A különösen hideg teleken általában téli álmot alszanak, csupán néhány vannak ébren, hogy őrizék a területet. Az éberségük fontos, mivel több ragadozó elsődleges zsákmányállatai.

A Warrenoceratops mérete az emberéhez képest


Mint a Scalparaptor. Nevével ellentétben a troodonok közé tartozik. A gerince vízszintes, ahogy a nyaka és a keskeny feje is. A mellső lábai nagyok, rajtuk jól fejlett hosszú ujjakkal, amiknek a végén egyenes karmok vannak. Ezzel beássa magát a Warennoceratopsok járatrendszerébe, elragadja a tojásokat és a fiókákat.



Az erdőségben gyakori a Ludoceratops occidentalis. Ezek az állatok hat méter hosszúak és három méter magasak és erőteljesebb testalkatúak déli rokonaiknál, gyakrabban járnak négy lábon, két lábon futva csak rövid távolságot tudnak megtenni. A nőstényeknek a színezete piszkos barna, míg a nagyobb hímeké zöld, fehér foltokkal. A gallérjuk kettő, egy méter széles részre osztott, mindkettő közepén egy vörös folt van. Az orrukon egy 20 centiméteres bőrrel fedett kinövés van.
A csőrük sokkal kisebb, mivel a lédúsabb kontinentális éghajlaton növő növényekkel táplálkoznak. Harmincfős csordákban járnak, és áttelelnek. Az tisztásokon rakják le a tojásaikat. A fiókák színezete vörösesbarna, a hátukon fehér pettyekkel.




 Az erdőség legnagyobb állata a
Quercuceratops. Ez a teremtmény a Titanoceratopsida családba tartozik. Ezek a hatalmas dinoszauruszok szerte az északi félgömbön és Afrikában is elterjedtek. A Quercuceratops az egyik legkisebb tagja a csoportnak 9 méter hosszú és 4 méter magas. Hordóalakú, vaskos törzsűket négy oszlopszerű láb tartja, a farka vastag.



A nyaki gallérja visszafejlődött, helyette a hímek kék-piros színű csőrükkel hívják magukra a nőstények figyelmét. Ezek a dinoszauruszok lombevésre specializálódtak, táplálkozás közben gyakran fákat döntenek ki, ezzel hatalmas tisztásokat teremtve az erdőkbe.5-10 fős csordákban vándorolnak, általában a teleket a melegebb déli területeken töltik, mivel az ekkor kikelő fiókáknak rendkívül sok táplálékra van szükségük a növekedéshez.



A fiataloknak csak fele éli meg az ivarérett kort, és még kevesebben az első tojásrakást, mivel áldozatul esnek, a ragadozóknak mire elérik teljes felnőttkori nagyságukat.

/Folytatjuk hamarosan/