A nyugat európai lombhullató erdők élővilága

A tölgyből, bükkből és nyírből álló lombhullató erdők a Pireneusoktól északon a Balti tenger partvidékéig, délen a Kárpát-medencéig még keleten az Uralig terjednek.  A jellemző évszakok a hideg tél és a meleg nyár, de van két enyhébb átmeneti időszak az ősz és a tavasz. Az itt élő dinoszauruszoknak alkalmazkodni kellett az itteni körülményekhez, elviselni a nagy évi hőingadozásokat, és a gyakran beköszöntő mostoha időjárási viszonyokat.

A különféle fajok változatos túlélési módozatokat fejlesztettek ki.

A Warennaceratops a Ventoceratops rokona, együtt alkotják a warennaceratopsidae családot. A Warennoceratops hasonlóan a rokonához kotorékokban él, de ezek sokkal mélyebbek és kiterjedtebbek.  Nagyobb üregek is találhatóak, amiket alvásra vagy menedékként, télen pedig táplálékraktárként használnak. Gyakran a ragadozók megtévesztéseként áljáratokat ásnak. Egy járat rendszer akkár 100 kilométerre is kiterjedhet. Ezek a dinoszauruszok úgymond, váltott műszakban dolgoznak. Az egyik nappal gyűjti a táplálékot, a másik éjszaka. Közben a többiek az üregben aludnak. A különösen hideg teleken általában téli álmot alszanak, csupán néhány vannak ébren, hogy őrizék a területet. Az éberségük fontos, mivel több ragadozó elsődleges zsákmányállatai.

A Warrenoceratops mérete az emberéhez képest

Mint a Scalparaptor. Nevével ellentétben a troodonok közé tartozik. A gerince vízszintes, ahogy a nyaka és a keskeny feje is. A mellső lábai nagyok, rajtuk jól fejlett hosszú ujjakkal, amiknek a végén egyenes karmok vannak. Ezzel beássa magát a Warennoceratopsok járatrendszerébe, elragadja a tojásokat és a fiókákat.

Az erdőségben gyakori a Ludoceratops occidentalis. Ezek az állatok hat méter hosszúak és három méter magasak és erőteljesebb testalkatúak déli rokonaiknál, gyakrabban járnak négy lábon, két lábon futva csak rövid távolságot tudnak megtenni. A nőstényeknek a színezete piszkos barna, míg a nagyobb hímeké zöld, fehér foltokkal. A gallérjuk kettő, egy méter széles részre osztott, mindkettő közepén egy vörös folt van. Az orrukon egy 20 centiméteres bőrrel fedett kinövés van.

A csőrük sokkal kisebb, mivel a lédúsabb kontinentális éghajlaton növő növényekkel táplálkoznak. Harmincfős csordákban járnak, és áttelelnek. Az tisztásokon rakják le a tojásaikat. A fiókák színezete vörösesbarna, a hátukon fehér pettyekkel.

 Az erdőség legnagyobb állata a

Quercuceratops. Ez a teremtmény a Titanoceratopsida családba tartozik. Ezek a hatalmas dinoszauruszok szerte az északi félgömbön és Afrikában is elterjedtek. A Quercuceratops az egyik legkisebb tagja a csoportnak 9 méter hosszú és 4 méter magas. Hordóalakú, vaskos törzsűket négy oszlopszerű láb tartja, a farka vastag.

A nyaki gallérja visszafejlődött, helyette a hímek kék-piros színű csőrükkel hívják magukra a nőstények figyelmét. Ezek a dinoszauruszok lombevésre specializálódtak, táplálkozás közben gyakran fákat döntenek ki, ezzel hatalmas tisztásokat teremtve az erdőkbe.5-10 fős csordákban vándorolnak, általában a teleket a melegebb déli területeken töltik, mivel az ekkor kikelő fiókáknak rendkívül sok táplálékra van szükségük a növekedéshez.

A fiataloknak csak fele éli meg az ivarérett kort, és még kevesebben az első tojásrakást, mivel áldozatul esnek, a ragadozóknak mire elérik teljes felnőttkori nagyságukat.

/Folytatjuk hamarosan/

A Földközi tenger szigetvilága

20 millió évvel ezelőtt Eurázsiát és Afrikát egy hatalmas tenger, a Tethys volt. Ez kötötte össze az Atlanti-óceánt és az Indiai-óceánt. Az észak felé mozgó afrikai kőzetlemez észak felé tósodott, és a Kis-Ázsia térségében ütközött, egy kisebb beltengeré torzítva az egykori hatalmas tengert. Az Ibériai-félsziget és Észak-Afrika térségében lévő természetes csatornákon keresztül volt összekötve az Atlanti-óceánnal.

A Földközi-tenger lassan kiszáradt, ötmillió évvel ezelőtt egy száraz síkság volt. Ezen a területen az eddig elszigetelt Afrika állatai átvándoroltak az új földre: titanosauroszok, a nyomukba pedig abelisauridák vándoroltak.

Visszafelé a neoceratopsidák és a tyrannoraptorok vették célba az új területet.

A dinoszauruszcsordák gyakran letelepedtek az az idő tájt fennsíkokon. A Gibraltári-szoros megnyitása után az Atlanti-óceán vize behatolt az eddig száraz mélyföldre, létrehozva a Földközi-tenger későbbi szigeteit, elvágva a szárazföldtől és az ott élő rokonaiktól az ott élő dinoszauruszokat. Míg a pleisztocénbe azok kihaltak, addig a szigeteken élő állatok a kevés táplálék, a szűkös hely és a gyakran fellépő beltenyészet miatt fokozatosan törpévé váltak.

Például a Cypruceratops. Ez a ludoceratops faj Ciprus szigetén él, 150 centiméter hosszú és 90 centiméter magas. Az orrlyukai felett kisebb tüskék nőnek. Ez a teremtmény a két hátsó lábán jár, a mellsőkel pedig megragadja és lehúzza a faágakat, hogy hozzájusson az azokon növő hajtásokhoz és gyümölcsökhöz, úgy, mint a kedvenc táplálékához, az olajbogyóhoz.

Öt-hat fős csoportokba él.

Szintén Cipruson él a Parvatitan nevű sauropoda. Ez a teremtmény három méter hosszú és két méter magas. A fák lombjaival táplálkozik, de ha nincs más, akkor megelégszik a fűvel. A ragadozók elleni védekezésül a hátán lévő bőr a teknőspáncélhoz hasonlóan megvastagodott és megkeményedett. Ez, és ostorra emlékeztető farka védi meg a ragadozóktól.

Mint például az Insuraptor, ez a legkisebb tyrannoraptor 2 méteres testhosszával. Gyors és fürge ragadozó, de gyakran dögöket is fogyaszt. Az egész testét fekete tolltakaró borítja, kivéve a fejét. Ez azért szükséges, hogy elkerülje a fertőzéseket, amit a dögök belsejében turkálva elkaphat. Ebben segít a második szemhéja, ami ilyenkor lezárja a szemeit.

Kréta szigetén egy másik törpenövésű ragadozó él, utolsó az Afrikai abelisauridok közül. Ez a Minosaurus. Ez az állat 3 méter hosszú és 1.5 méter magas. A parvatitánhoz hasonló törpenövésű sauropodákat ejt el.

A teste tömzsi és ormótlannak tűnhet, de ez teszi halálos vadásszá. A bozótosokban megbújva várja a zsákmányt, majd erős lábizmainak hála előugrik, és az állkapcsával halálos satuba fogja a nyakát, eltörve azt. Magányosan élő, egymással rivalizáló bestiák. Csak párzási időszakban találkoznak és tűrik meg egymást a hímek és a nőstények.

A képek Tóbiás Ferenc munkái